Eltünedezve.. :)

Az utóbbi pár napban kicsit eltünedeztem. Bevallom nem vagyok túlságosan fegyelmezett, ha blog írásról van szó, ezért valószínűleg nem is fogok minden nap pötyögni valamit. Másrészről pedig, noha érzem a jótékony hatását annak, hogy kiírom magamból a dolgokat, annyira fel voltam dobódva az utóbbi időben, hogy kicsit sajnáltam is az időt az írásra. Úgy voltam vele, inkább “élek” és a saját kis hétköznapi tennivalóimmal törődtem. Közben persze rengeteget agyaltam. Egyébként is nagyon “agyalós” vagyok, ha lehet ezt szépen így megfogalmazni. Állandóan pörög az elmém valamin, mostanában pedig szerencsére azon, hogy mennyi mindent leírnék ide. Ez abból szempontból rettentően jó, hogy elveszi az időt és a lehetőséget, hogy negatív dolgokkal terheljem le magam. És azt gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire fontos, hogy pozitív gondolatokkal töltsük meg az elménket, ha kell akkor tudatosan, oda figyelve. De erről majd egy kicsit később.

Ma egy számomra elég nehéz témáról szeretnék írni. Tudni kell rólam, hogy munka és karrier mániás vagyok. Állandó megfelelés vágyam van, mindig, mindenkor maximumot akarok nyújtani és én akarok lenni a legjobb.. úgy általában mindenben. A lustaság.. délig alvás nálam konkrétan szóba sem jöhet.. Ha 9-kor még az ágyban fetrengek szó szerint rosszul érzem magam és olyan belső feszültséget élek át, hogy legszívesebben robbannék. Ezt a legtöbb esetben az éppen hozzám lehető legközelebb lévő személy bánja… aki ki más lehetne, mint az én egyetlen szerelmem.. 🙂 Rengeteg vitánk van ebből, mert ő viszont pont az ellenkező felem, főleg ilyen téren. 9-nél hamarabb ki se lehetne rángatni az ágyból, és délben is csak nagy nehezen. Ebből sokszor voltak már vitáink , nézeteltéréseink, de ha jobban bele gondolok, ilyen téren sokat tanulhatnék tőle. 🙂 Maga a megtestesült nyugodtság, harmónia, kiegyensúlyozottság. Ami rólam nem igazán mondható el. Tudom, hogy az életben nincsenek véletlen találkozások, és  hogy minden embertől tanulhatunk valamit. Nekem most meg kell tanulnom egyensúlyt teremteni a munka, karrierépítés és a pihenés között. Mert mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra, hogy feltöltődjön mind lelkileg, mind fizikailag. Meg kell találni, hogy mi az ami feltölt, amitől új erőre kapsz és találnod kell valamit az életben, ami rendszeresen kirángat az szürke hétköznapokból. Lehet szó aktív vagy passzív pihenésről, mert van aki szívesen mozog, fut, kerékpározik,  más pedig szívesebben relaxál egy órát, de megint más elmegy a haverokkal megnézni egy focimeccset, vagy kártyáznak. Bármi szóba jöhet, ami elvonja egy picit a figyelmedet az állandó mókuskerékről.

A legnagyobb hibát én ott követtem, el hogy a hivatásomként kezdtem el tekinteni a sportra és ezért már nem sok örömömet leltem benne. Egy időre fel is adtam és lényegében nem csináltam semmit. Kötelezettségnek kezdtem érezni azt, hogy nekem le kell mennem a terembe vagy futnom kell. És megölt mindent. Ráadásul az egyetem mellett a munkát is abbahagytam, pedig az legalább az ottani kötezelettségektől tudott mentesíteni egy kis időre. Most csak az egyetem van… és  állandóan ezen pörgök, stresszelek.. szóval lényeg a lényeg. újra visszatértem a sporthoz.. majdnem minden nap edzek és egyre jobban érzem magam. De erről majd később részletesebben is írok.

Egy szó, mint száz, tudatosan igyekezz  megteremteni a munka és pihenés közti egyensúlyt. Tanulj meg lazítani, és arra magadra is koncentrálj. Arra, hogy téged mi tesz boldoggá. Találd meg azt a dolgot ami elvonja a figyelmedet a hétköznapok okozta stresszről. Mint sok minden más ennek az egyensúlynak a megtalálása is tanulás kérdése.. Szóval hajrá! Próbálj meg lazítani 😉

Végül még 2 képet szeretnék megosztani veletek, amikre ha ránézek nyugalommal és boldogsággal töltenek el: szerintem mondanom sem kell, hogy miért :))